GONDOLATOK A “HASZONTALAN” TUDÁSRÓL

Mennyi érdekes dolgot mesélhet  a nagymama két türelmetlen, fáradt kisgyereknek a családi temetőjárás közben arról,  hogyan játszották a gyerekek a sántaiskolát, hogyan kell virágkoszorút fonni, hányféleképpen köszönnek az emberek egymásnak, hogy az eszkimó barátok az orrukat dörzsölik össze puszi helyett, a japánok meghajolnak, ha találkoznak, az amerikaiak megölelik egymást , és szinte hihetetlen, hogy régen kezet csókoltak a hölgyeknek:)
Meséli,  hogy a magyar néphagyományban is megtaláljuk a tökfaragást és a töklámpáskészítést,
és hogy a kopjafákról leolvasható, férfi, fiú, asszony, lány nyugszik alatta, hány éves volt, és milyennek látták őt a család és a barátok …
Egy nagymama,  vagy nagypapa  tökéletesen érti, hogy  a földön talált drótból igenis lehet “olyan, mint” a furó-t készíteni és két kaviccsal is tud rögtönözni egy mesét, ….
Mondhatnánk, hogy ezek a tudások nem hasznosak, mit kezdjen velük a gyermek a mai modern világban! De ne mondjuk! Mert éppen a nem szükséges tudások teszik, színessé és egyedivé körülöttünk a gyosran uniformizálódó világot. És nemcsak a gyerekek számára.

A nagyszülő mindig figyel az unokákra, és türelmes, a mama, papa fejében pedig pörögnek a feladatok, mit kell előkészíteni, elintézni, mit kell vinni az iskolába, mi vár rájuk holnap a munkahelyen…..
Az idősebb emberek “haszontalan” történeteit, tanításait, a mai rohanó életünkben csak a gyerekek hallgathatják és adhatják tovább, ha nem kényszerítjük rájuk is a felnőtt világ tempóját.

Sárközy Erika