Hogyan lehet a teljességre törekedve, divatos szóval holisztikusan szemlélni a korosodást?
Fel kell tárni a benne rejlő lehetőségeket, ami a jelenben már megvan és ami a jövőben kialakulhat. Ehhez széles körben kell elemezni az épített környezet, az 50 év feletti foglalkoztatottság, az élethosszig tartó tanulás, és az egészségmegőrzés stratégiáját. Mindenek előtt felkutatni és felkarolni az új technológiai megoldásokat (például az egészségmonitorozás, az okos otthon, a vezető nélküli gépkocsik, az ápoló robotok) amelyek használatával csökkenteni lehet a korosodással járó kiadásokat, javítani lehet az idős emberek életminőségét és nem utolsó sorban élénkíteni lehet a gazdaságot.
Örülünk és dicsekszünk, hogy a jóllét mennyivel hosszabbította meg az átlagos élettartamot. Másrészt viszont panaszkodunk, milyen terhet kell viselnie az elöregedő társadalmaknak. Mi lenne, ha a jó, előnyös oldaláról néznénk a dolgot? – vetették fel úgy egy évtizede az Európai Unió tagországai. Hiszen az őszülő generáció (innen a sértő „leöregezés” helyett az ezüst megnevezés), ha már nem is dolgozik, de még sokáig aktív, sőt, jelentős megtakarításokkal rendelkező fogyasztó. Megannyi új lehetőséget teremt a gazdaság számára az 55-64 év felettiek igényeinek kiszolgálása. Az ezüst gazdaság terep az innovációnak, az új szolgáltatásoknak és termékeknek – a sokasodó létszámú nyugdíjas generáció végső soron növeli a keresletet, élénkíti a gazdaságot, új munkahelyeket teremt. A piac valamennyi szereplője által agyondédelgetett, a legtehetősebb potenciális fogyasztóként kezelt harmincasok helyett ideje a hatvanasok, hetvenesek kedvét keresni.
Ehhez új, felhasználóbarát elektronikus eszközök kellenek, igényeikhez igazodó utazási, szórakozási lehetőségek, akadálymentes lakások, az önálló életvitel lehetőségét meghosszabbító szolgáltatások – csupán néhány, az ezüst gazdaság kiaknázható területéből.
Változik a piaci vélemény az “idősökről” és ezzel talán változik a róluk alkotott sztereotip kép is.